A fogadás

A fogadás

Zack Pov...'~

06:30-kor csörgött az ébresztő óra, kicsit még pihentem, majd elkezdtem készülni. 07:45-re bent is voltam a suliba, ahol nagy meglepetés várt.

- Jack, végre, hogy téged is látni itt! - kezeltem le vele.

- Hál' istennek meggyógyultam - mosolygott rám kedvesen

Jack egészen más volt, mint én vagy a többi haverom. Ő kicsit olyan kis fiús volt, mindig mosolygós, kedves, önzetlen és szerény. Vagyis hát mindenkinek ezt mutatta, de volt egy másik oldala is, amit csak én ismertem. Ő pont az ellentétem, egy jó fiú álca mögé bújt rossz fiú, én pedig egy rossz fiú álca mögé bújt jó fiú ( már amikor jó...) 

Kicsit dumáltunk még, aztán becsengettek. Hét órám lesz ma, utána egy jó hosszú edzés, fárasztó nap...

* 7 órával később *

Jack-kel a csarnok felé tartottunk, ugyan azon a parkon haladtunk át, mint én hétfőn. Reménykedtem benne, hogy Rachel is ott lesz, de sajnos nem volt. Az edzés gyorsan elment, egész idő alatt Rachelről meséltem Jacknek. Mindent elmondtam neki, azt is ami tegnap történt. Újra a park felé mentünk haza, ám ott megpillantottam Rachel-t és Amy-t a padon ülve.

- Nézd csak Jack, ott van Rachel és Amy! - mutattam feléjük.

- Hát menjünk oda hozzájuk – megragadta a karom és elkezdett arra húzni.

- Sziasztok - köszöntem mosolyogva, majd mindketten hátra fordultak.

- Sziasztok – köszöntek egyszerre, majd érdeklődve néztek a mellettem álló fekete hajú fiúra.

- Jaa, ő itt Jack a legjobb haverom. - mondtam kedvesen és Jack felé néztem. - Jack, ő itt Rachel és Amy. - mutattam a két lányra, mire ő furcsán kezdett el mosolyogni, ismerem ezt a mosolyt és rosszat jelent.

- Leülhetünk mellétek? - kérdezte Jack és rögtön rájöttem, hogy mit jelentett az a mosoly.

- Aha, persze. - mondta Rachel.

Mind a ketten arrébb húzódtak, hogy elférjünk. Csend telepedett ránk, de kis idővel később Jack és Amy kezdtek el beszélgetni. 

Már harmadjára találkozok vele, ez csak nem lehet véletlent, ideje lenne már lépnem is ha meg akarom magamnak szerezni.

- Öhm Rachel - megvártam amíg rám néz, majd folytattam - Holnap délután ráérsz? - kérdeztem.

Láttam rajta hogy elpirul... milyen édes.

- Öhm, hát öhm i-igen. - dadogta zavarában.

- Rendben, akkor holnap délután 3-kor talizzunk itt. Ne elegánsan, hanem inkább sportosabban öltözz, egy gyönyörű helyre akarlak elvinni.

- Rendben. - mondta még mindig zavartan, de ez már egy kicsit határozottabb volt mint az előbbi.

- Nekünk most mennünk kell, sziasztok, - búcsúzott Jack, majd felálltam és én is elbúcsúztam tőlük. 

Mikor már elég távol voltunk tőlük elkezdtünk beszélgetni.

- Fogadjunk, hogy holnap úgy se tudod majd lesmárolni. - kezdett el cukkolni.

- Hát fogadjunk, hogy úgy is sikerülni fog. - mosolyogtam határozottan.

- Miért vagy ebbe annyira biztos? - kérdezte érdeklődve.

- Mert ha tegnap sikerült holnap is sikerülni fog. - nagy levegőt vettem és folytattam – ja és ellenállhatatlan vagyok, ha eddig nem tűnt volna fel. - nevettem és ő is elkezdett nevetni.

- Ha nem smárolod le, akkor el kell menned randizni Jenny-vel. - kezdett bele.

- De ha igen, lehet hozzád bármilyen kérésem, te teljesíted. - mondtam maga biztosan.

- Rendben. - egyezett bele és kezet fogtunk.

Mikor haza értem azonnal gondolkodni kezdtem, hogy muszáj lesz smárolnom vele, mert imádom a csókját és semmi kedvem sincs azzal a nyávogós Jennyvel randizni. Korán lefeküdtem, hogy kipihenjem magam holnapra, de sokáig nem tudtam aludni, mivel folyton Rachel járt a fejembe. Bele szerettem volna? Az lehetetlen... ő is csak egy lány a sok közül akit megakarok szerezni. De még is másabb mint a többi, de hogy miért olyan különleges azt én se tudom. Ezen gondolkodtam amíg el nem a nyomott az álom.

Rachel pov…'~

Reggel kicsit fáradtan és hisztisen keltem, aminek az volt az oka, hogy este elég sokáig beszéltem Amyvel és néhány fiú osztálytársammal. A pocsék reggelemet anyu és apu szívta meg. Először is nem találtam a fekete cica nadrágom amit felakartam venni, ez volt az első ok amiért hisztiztem, a másik az, hogy úgy állt a hajam, hogy bárhogy fésültem nem volt jó, szóval gyorsan megmostam megszárítottam és tűrhető lett. 7:25-kor csengetett Amy, de akkor még csak a reggelinél tartottam, szóval beengedtem és amíg én gyorsan reggeliztem és bepakoltam megbeszéltük, hogy ma suli után elmegyünk a Parkba Daveel Erickel Zaynel. (ők a legjobb fiú barátaim, mindig számíthatok rájuk) 7:35-re elkészültem és indulhattunk is. A suli előtt szokásosan Zaynek álltak és beszélgettek, oda mentünk hozzájuk beszélgettünk és becsengetéskor bementünk a terembe. A suli viszonylag elment, volt egy dupla matekom egy angolom egy fizikám egy tesim és ennyi is. Szeretem a Szerdai napokat, nincsenek nehéz óráim és még kevés is van. Suli után hazakísért Dave és elmeséltem neki mindent Zackról, kicsit meglepte.

- Öhmm… hát kedvelem nagyon. – mondtam és vártam mit válaszol.

- Gondolom… de remélem ő nem olyan mint a többi, mert már sokra azt mondtad, hogy kedveled, most még is szingli vagy.

- Tudom és sajnálom, hogy ennyit kínozlak ezekkel, de te vagy Erick és Zaynen kívül az a fiú akiben teljes mértékben megbízok.

- Nem kínzol vele, csak nemszeretem amikor szomorú vagy ennyi.

- Aranyos vagy.

- Ez nem az aranyosságon múlik inkább azon, hogy az egyik legjobb lány barátom vagy. – mondta. Átkarolta a vállam és úgy mentünk tovább. Nem kel többre gondolni csak már 5 éves korom óta ismerem, és az átkarolás nálunk már nem meglepő. – Ma akkor gyertek a Parkba Amyvel.

- Oké. – mosolyodtam el. Mire hazaértem anya már otthon volt, ma hamarabb hazajött ( ő egy kis boltban dolgozik) 

- Szia anya.

- Szia kicsim. Hogy telt a suli?

- Eltelt. Kaptam két ötöst, matekból és tesiből.

- Na ennek örülök.

- Anya elmegyek gyorsan átöltözöm és lemegyek Amyvel és a fiúkkal a parkba.

- Oké, de vacsorára érj haza.

- Oké. – nyomtam anyu arcára egy puszit és már indultam is, mert megszólalt a csengő.

Elindultunk, már mindenki ott volt. A Parkba ültünk és néztük ahogy Zaynek gördeszkáznak. Néha odajöttek leültek a padra mellénk és elkezdtek vicces sztorikat mesélni. Éppen Amyvel azon nevettünk, hogy Dave elesett amikor egy ismerős hang szólalt meg: - Sziasztok. – köszönt miközben elmosolyodott. Oda fordultunk hozzájuk, és egyszerre köszöntünk Amyvel: - Sziasztok. Mivel a Zack melletti fiút nem ismertük ezért furán néztünk rá. 

- Jaa, ő itt Jack a legjobb haverom. – mondta Zack és az ismeretlen fiú felé nézett. - Jack, ő itt Rachel és Amy. – mutatott ránk, mire Jack elkezdett el mosolyogni . Fogalmam sincs mi volt az amin elkezdett mosolyogni de ha neki vicces, nekem oké.

- Leülhetünk mellétek? - kérdezte a fekete hajú fiú. Kicsit elgondolkoztam, hogy a vicc kedvéért mondjam-e azt, hogy nem, de végül inkább mást válaszoltam.

- Aha, persze. – mondtam. Arrébb húzódtunk Amyvel, hogy letudjanak ülni. Kisebb ideig csend volt aztán váratlanul Jack és Amy kezdtek elbeszélgetni. Aztán olyan történt amire nem számítottam volna.

- Öhm Rachel. – Várt egy kicsit, belenézett a szemembe és muszáj volt elkapnom a fejem különben elájulok. A szemei sötét barnák voltak és annyira cuki volt a mosolya.

- Holnap délután ráérsz? – kérdezte. Kicsit elpirultam és a levegőt se egyenletesen vettem, sőt levegőt alig mertem venni. 

- Öhm, hát öhm i-igen. – mondtam, és elég gáz lehettem abban a pillanatban mert mikor zavarban vagyok elkezdek dadogni.

- Rendben, akkor holnap délután 3-kor talizzunk itt. Ne elegánsan, hanem inkább sportosabban öltözz, egy gyönyörű helyre akarlak elvinni. – mondta és tudtam, hogy elvörösödöm nagyon. Felőlem vihet a legcsúnyább helyre is nekem az is tökéletes lenne ha vele vagyok.

- Rendben. –mondtam kicsit határozottan.

- Nekünk most mennünk kell, sziasztok, - mondta Jack, majd felállt Zack és ő is elbúcsúzott. Mikor már elég távol jártak tőlünk, oda jöttek hozzánk Erickék és elkezdtek faggatni, hogy mi volt. Elmeséltem nekik majd mind három egyszerre mondta, hogy mi? Kicsit zavartan elmondtam nekik amit suli után mondtam Davenek is. Erick azt mondta, hogy ha megbánt Zack megveri, ezzel mindegyik fiú egyetértett. Nyolc óra felé hazaindultunk, Otthon gyorsan vacsoráztam beszélgettem anyuval és apuval Zackről és a suliról. Felmentem a szobámba gyorsan bekapcsoltam a gépet és megnéztem hát ha fent van Zack… De nem volt fent.. Kinyomtam a gépet és lefeküdtem az ágyra.. Aludni nem tudtam.. csak forgolódtam össze-vissza és azon gondolkodtam, talán Zack is olyan mint a többi fiú? Neki is csak addig kellek, míg megszerez? És amúgy is mit akar tőlem? Mivel ezekre a kérdésekre nem tudtam a választ, lehunytam a szemem és megpróbáltam elaludni

Nem sokára új fejezet!

Drága olvasóink!
Sajnáljuk, hogy eddig nem volt új fejezet, de sajnos se ihletünk nem volt se időnk(ami most is kevés van)! Viszont hál' istennek megjött az ihlet és remélhetőleg MÉG A HÉTEN FENT LESZ AZ ÚJ FEJEZET!!! Egy jó pár fejezetre előre terveztünk és sok fordulat lesz benne (ami remélem nektek is tetszeni fog).Még egyszer nagyon sajnálom hogy vártok kell(ett) az újra. Petra és Virág

A sors is így akarta

A sors is így akarta 

Rachel pov...'~

Kedd reggel 6:30 volt, mikor az ébresztő megszólalt..boldogan kiugrottam az ágyból, boldog voltam és egy kicsit izgatott is..ma van az atlétika verseny..gyorsan megreggeliztem, kivasaltam a hajam, majd felvettem egy farmer rövid nadrágot és egy sötétkék toppot. 7:10-kor csöngetett Amy és már mentünk is a suliba.
- képzeld tegnap bejelölt Zack és 3 órán át beszélgettünk, nagyon aranyos és kedves pasi, sok mindent elmesélt magáról és azt hiszem megkedveltem. - mondtam és miközben én meséltem Amy elmosolyodott.
- mennyire ismerlek én téged, már tegnap a parkban gondoltam, hogy megtetszett neked, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar meg is kedveled. - mondta és én egy kicsit elmosolyodtam ezen.
- Ma lesz az atlétika verseny és ő is ott lesz, már alig várom.
- Tudom, hogy ott lesz, nem csak te beszéltél vele tegnap, hanem én is.
- És ezt még csak most mondod? Mit mondott?- kérdezősködtem kíváncsian.
- Hát...
- Amy!
- Na jólvan, azt mondta, hogy nagyon szép lányok vagyunk, de te tetszettél meg neki, és ezért ne legyek szomorú, tudja, hogy egy igazi pasit vesztettem, de te tetszel neki.
- Úristen ezt el sem hiszem, ez lehetetlen, csak álmodom.. - mondtam, és hihetetlenül boldog voltam.
- Öhm..ez az álom pasid kicsit egoista nem gondolod?
De erre a kérdésére nem tudtam válaszolni, mert beértünk a suliba, és nem szerettem volna, ha valaki is hallja miről beszélgetünk, túl korainak gondoltam. 13:50-kor vége lett a sulinak. Hazamentem, ettem, gyorsan összefogtam a hajam, bepakoltam a versenyre és 14:20-kor elindultam. 14:30-ra odaértem és láttam már Amy ott van Sophia-al és Brook-al.
- Sziasztok csajok.
- Szia Rachel. -mondták egyszerre.
- Itt van, láttam ott ül a haverjaival a kilátón, és az egyik pasi nem is rossz. - mondta Amy miközben nevetett.
- Én még nem láttam. - mondtam egy kicsit szomorúan, de nem lehettem túl sokáig szomorú, mert a távolból a nevemet hallottam. Egyre közeledett a hang, mikor megláttam a távolból..Zack.. gyorsan megböktem Amyt, hogy figyeljen, és mikor meglátta elkezdett nevetni. Odajött hozzánk és megölelt.. az illata isteni, beleszerettem az illatába és elhatároztam többé nem lesz kimosva a pólóm, csak, hogy érezhessem az illatát. Meg akartam kérdezni, hogy-hogy idejött hozzám, de az egyik tanár odajött hozzánk és elküldött engem Zackel néhány labdáért. Bementünk a szertárba és mikor magától bezáródott az ajtó, rájöttem, hogy csak kívülről nyílik az ajtó.
- Hát ez remek. - mondtam kicsit haragosan, de legbelül örültem ennek a helyzetnek.
- Nyugi.. felhívom Davidet, hogy szabadítson ki minket. - mondta és elővette a telefonját. -ahj.. nincs térerő..
- Hogy mi? Ez nem lehet igaz..- mondtam és próbáltam úgy tenni mint ha nem örülnék a helyzetnek. Leültem a földre ő pedig mellém ült, és átkarolt. A szívem majd kiesett a helyéről amit szerintem ő is észrevett. Kicsit elpirultam. Felálltam és megnéztem mik találhatóak a szertárba. Háttal álltam neki és ő a helyzetet kihasználva hátulról átölelt. Még jobban elkezdett dobogni a szívem. Megfordultam a szemembe nézett és kicsit elpirultam. Egyre közelebb hajolt én pedig csak hagytam magam. Először az ajkaim az ajkaihoz ért, aztán megcsókolt, a mennyekbe éreztem magam, és egy ideig nem váltunk volna el, ha nem jön David. Kicsit elszomorodtam, mikor hallottam az ordítását. A versenyt lekéstem, de ezt leszámítva boldog voltam. Hazafele elmeséltem mindent Amynek ő pedig mesélt Davidről aki Zack egyik haverja.

Zack pov...'~

Nem sokat aludtam, mivel folyton csak Rachel járt a fejembe. Ilyen lánnyal még soha se találkoztam még. Mikor reggel "felkelletem" elvégeztem a reggeli teendőim, sportosan öltöztem, mint mindig. Ma lesz az atlétikai verseny ahol Rachel is ott lesz, szóval már nagyon vártam. Mikor beléptem a terembe már a tanár ott volt.. már megint elkéstem..hahaha...elnézést kértem majd leültem a szokásos helyemre. Szétnéztem és Jack még mindig nincs suliba, de legalább itt van David meg Denis. Osztály főnökivel kezdtünk ami elég gyorsan el is telt. Kicsengettek. Szünetbe oda mentem Davidhez.
- Szevasz haver! - és közben lekezeltünk. - Mi lesz a mai nappal?- kérdeztem érdeklődve.
- Hát utolsó két óra elmarad szóval zúzhatunk korán haza.14:00-kor tali a versenyen a lelátónál. - mondta mosolyogva.
Én csak bólintottam, majd valami eltakarta a szemem... vagy is hát inkább valaki. Rögtön tudtam ki az.
- Hello Jenny.- ezzel jeleztem hogy tudom ki ő és végre leveheti a kezét a szememről, de nem tette. Idegesítő csaj, folyton rám van akaszkodva régen jártunk egy hétig de dobtam miután rájöttem mennyire éretlen. Mivel még mindig nem engedett el kénytelen voltam magamról leráncigálni.
-Naaa Zack babyyy. - nyavalygott tovább.
Őszintén csak Katy miatt tűrtem el. Katy a legjobb barátnője és David "csaja" vagyis hát hol együtt vannak hol nem. Becsengettek és hiába töri jött,de még mindig jobban örültem ennek mint, hogy Jenny-t el kelljen viselnem. A többi óra viszonylag hamar eltelt. Így hazamentem kicsit felfrissítettem magam, pihentem, majd elindultam a megbeszélt helyre. A lelátónál már ott volt David és Denis is. Meglepődtem, hogy csak ketten vannak ott azt hittem ott lesz Jenny meg Katy is, valami történt. Oda siettem de nem köszöntem hanem rögtön így kezdtem:
- Mi történt veled meg Katy-vel?- felhúztam a szemöldököm.
- Szakítottunk. Már megint....
- Oh haver, szerintem már nem kellene vele újra össze jönnöd, meddig akarjátok még ezt folytatni?- mondtam, talán kicsit szemre hányóbban a kelleténél.
Nem szólt semmit, de ha nem akar erről beszélni akkor nem. Leültem mellé és szétnéztem. Kerestem valakit és az a bizonyos valaki Rachel volt. Megpillantottam. felálltam és ordibáltam, hogy "Rachel". A barátaim kérdőn néztek rá de csak lelegyintettem, hogy ne is foglalkozzanak vele. Elindultam felé és akkora önbizalom van most bennem, tutira rá hajtok. Megfogom magamnak szerezni és mindent megteszek ennek érdekében, ahogy oda értem átöleltem, kíváncsi voltam mit reagál, de úgy látszott hogy elgondolkodott valamin. Nem volt sok időnk beszélni mivel oda jött a tanár hogy hozzunk ki néhány cuccot a szertárból..nem tudom mit mivel pont nem őt figyeltem, hanem Rachelen ragadt meg a szemem. Elindultunk a szertár felé és amint beértünk az ajtó becsukódott mögöttünk. Ez az ajtó csak kívülről nyílik.
- Hát ez remek. - mondta kicsit haragosan.
Nekem tetszik a helyzet de azért adom az aggódós fiút.
- Nyugi.. felhívom Davidet, hogy szabadítson ki minket. - elővettem a telefonom, de nem volt térerő. - Ahj..nincs térerő..- de belül azt gondoltam, hogy a sors nekem játszik így gondoltam kapni fogok az alkalmon.
- Hogy mi? Ez nem lehet igaz...- mondta kicsit aggódva.
Fogadjunk örül a helyzetnek. Már mint ki ne örülne ha egy ilyen jó pasival, mint én beragadna. Leült, én mellé ültem és átkaroltam, éreztem ahogy gyorsabban veszi a levegőt, úgy látszik hatással vagyok rá..hát ez tetszik, elpirult, hát nem édes? Felállt és körül nézett, háttal állt nekem, így hát újra kapva az alkalmon hátulról átöleltem. Megfordult és nem tudtam ellenállni neki, muszáj volt megcsókolnom és hát ő se ellenkezett. De David megzavart, ez a fafejű! Mind ketten lekéstük a versenyt...haza felé indultam de mikor haza értem olyan fáradt voltam hogy rögtön beestem az ágyba és már aludtam is.

A furcsa találkozás

A furcsa találkozás

Rachel pov…’~

Amyvel (legjobb barátnőm) éppen a parkban sétáltunk, mikor egy fiú rohant velünk szembe, nem látott minket, ezért nekünk jött, az ütközés miatt elestünk mind hárman. Mikor észbe kaptunk felálltunk, leporoltuk magunkat és nevettünk egyet. Az ismeretlen de helyes fiú illedelmes és kedves volt, bocsánatot kért. Ránk mosolygott, még egyszer bocsánatot kért és tovább ment. Kicsit elszomorodtam, hisz még a nevét sem tudhattam meg. Leültünk egy padra, és reménykedtünk, hogy a parkon át megy haza is a helyes fiú. Már délután fél hat volt, mikor láttuk, hogy jön. Úgy tettünk mint ha észre se vettük volna és mint ha nem is miatta lettünk volna a parkban. Meglátott minket és oda jött.
-Sziasztok újra lányok
-Szia újra ismeretlen-köszöntünk együtt Amyvel. Láttam kicsit elmosolyodott.
-Jajj bocsi, még be se mutatkoztam. Zack Hue-nak hívnak. 17 éves vagyok, és még egyszer bocsi, hogy nektek mentem, de siettem fociedzésem volt. És titeket, hogy hívnak?
-Engem Rachel Grai-nak hívnak és a barátnőmet pedig Amy Libourg-nak. Mind ketten 16 évesek vagyunk és még egyszer semmi baj, hogy nekünk jöttél, nem történt semmi. -mondtam és elmosolyodtam.
-Bocsi, de most sietek haza még sok dolgom van, remélem még párszor összefutunk, de nem így mint ma. -mondta és elkezdett nevetni.
-Semmi baj, már úgyis nekünk is mennünk kell-mondta Amy és rám nézett.
-Igen mennünk kell, mi is reméljük, hogy még összefutunk, de persze nem szó szerint.
-Sziasztok
-Szia
Elment, és én boldog voltam. Végre megtudtam a nevét. Mikor először megláttam tudtam, hogy ő más mint a többi, olyan fura érzés volt, kedves, és illedelmes is, és még helyes is és az illata isteni.
-Megtetszett igaz? -kérdezte Amy és én rá mosolyogtam amiből már mindent megtudott.
-Talán. Kedves és illedelmes is. Helyes és az illata isteni.
-Tudom, észrevettem, még szerencse, hogy nekem nem az ilyenek jönnek be, így legalább a fiúkon nem tudunk összeveszni, de ami igaz - igaz  jól nézett ki.
-Hát igen ez szerencse.
Elkezdtünk nevetni és haza felé kezdtünk sétálni, mert Amynek hétre haza kellett érnie, mert vendégek mentek hozzájuk. Mikor haza értem, bekapcsoltam a gépet, felléptem facebookra és egy értesítésem volt. Zack Hue ismerősnek jelölt. Elképzelhetetlenül boldog voltam, és visszajelöltem. Láttam fent van. Gondoltam ráírok, de ő megelőzött. 2 órán át beszélgettünk és sok mindent megtudtam róla, kedves, aranyos, megértő, vicces, és jó fej. tíz óra felé kikapcsoltam a gépet, mert másnap suli volt. Lefeküdtem és boldogan léptem át az álomvilág kapuját.

Zack pov…’~

Suli után hazaérve elfáradtam, így hát lefeküdtem aludni. Mikor felkeltem nem hittem a szememnek.. késésbe vagyok. Már több mint két éve focizok és a csapatunkba én vagyok az egyik legjobb játékos. Gyorsan összekaptam magam és szinte már futottam. Nem figyeltem és ekkor hirtelen neki mentem valakiknek majd a földön kötöttünk ki. Felnéztem és megláttam két elbűvölő lányt. Felálltunk mindannyian. 
-Én nagyon sajnálom-mondtam, de eléggé zavarba voltam.
Ők csak nevettek, hát ez kedves...
- Semmi baj. -szinte egyszerre hagyta el ez a mondat a szájukat.
Szemem megakadt a sötét barna hajú lányon. Szép lány volt és a mosolya, mint ha egy angyal mosolygott volna vissza rám, egyszerűen elbűvölő és tökéletes. De észbe kaptam, hisz' edzésem lesz és így is késésbe vagyok.
-Én tényleg nagyon sajnálom, de most mennem kell- és rohantam is tovább.
Mikor beértem az edző elég alaposan leszidott hisz késtem fél órát. A legjobb barátom Jack nem tudott jönni mivel beteg, pedig jó lett volna vele beszélni. Majd ha hazamegyek facebookon rá írok. Az edzés hamar eltelt észre se vettem de már is fél hat volt. Elmentem letussolni majd visszaöltöztem a hétköznapi ruhába, és haza felé indultam. Út közben a parkban újra megláttam azt a két lányt. Épp egy padon ültek és oda mentem hozzájuk.
-Sziasztok újra lányok.- köszöntem nekik.
-Szia újra ismeretlen.-köszöntek egyszerre. Ezen elmosolyodtam.
-Jajj bocsi, még be se mutatkoztam. Zack Hue-nak hívnak. 17 éves vagyok, és még egyszer bocsi, hogy nektek mentem, de siettem foci edzésem volt. És titeket, hogy hívnak?-kérdeztem érdeklődve.
-Engem Rachel Grai-nak hívnak és a barátnőmet pedig Amy Libourg-nak. Mind ketten 16 évesek vagyunk és még egyszer semmi baj, hogy nekünk jöttél, nem történt semmi.-mondta a sötét barna hajú lány akinek ezek szerint Rachel a neve.
-Bocsi, de most sietek haza még sok dolgom van, remélem még párszor összefutunk, de nem így mint ma.-mondtam jókedvűen és el is nevettem magam .
-Semmi baj, már úgyis nekünk is mennünk kell-mondta a világos barna hajú lány akit ezek szerint Amy-nek hívtak.
-Igen mennünk kell, mi is reméljük, hogy még összefutunk, de persze nem szó szerint.-mondta Rachel.
-Sziasztok.- búcsúztam el tőlük.
-Szia.-köszöntek vissza.
Én sietem mert még Jack-kel is beszélnem kell. Ezt a mait el kell mesélnem neki... Rachel Grai..hmm.. érdekes lány, úgy döntöttem meg kell ismernem közelebbről is. Bár nem rég vagyok túl egy szakításon ideje tovább lépnem. Amint haza értem Rachel-t és Amy-t is bejelöltem face-en. Hét óra után pár perccel jött is egy eseményem miszerint Rachel vissza jelölt. Boldog voltam és mivel fent volt rögtön rá is írtam. Három órán át jól elbeszélgettünk. Tetszik a kis csaj. Viszont 10 óra körül mindketten mentünk. Nem tudtam egy ideig elaludni folyton az járt a fejembe hogy meg kell szereznem ezt a csajt. És hát miért ne sikerülne? Egy jóképű focista vagyok és ráadásul buknak rám a nők. Egy nő se volt eddig aki vissza utasított volna, hát ő se fog. És szép lassan elaludtam, úgy, hogy nem is sejtettem volna mi vár még rám holnap.

unrequited love

Kedves leendő olvasóink!
Ez a blog azért jött létre, hogy egy történetet leírhassunk. Ezt a blogot ketten csináltuk, és vele együtt ketten is írjuk a történetet. A story-ink igaz történetre alapul, némi kis változtatásokkal.Egy lányról fog szólni aki kicsit önbizalom hiányos, és egy srácról aki egy egoista öntelt bunkónak látszik de valójában nem is annyira az. unrequited love annyit jelent hogy viszonzatlan szerelem. Jó olvasást kívánok minden kedves olvasónak ^^