A sors is így akarta
Rachel pov...'~
Kedd reggel 6:30 volt, mikor az ébresztő megszólalt..boldogan kiugrottam az ágyból, boldog voltam és egy kicsit izgatott is..ma van az atlétika verseny..gyorsan megreggeliztem, kivasaltam a hajam, majd felvettem egy farmer rövid nadrágot és egy sötétkék toppot. 7:10-kor csöngetett Amy és már mentünk is a suliba.
- képzeld tegnap bejelölt Zack és 3 órán át beszélgettünk, nagyon aranyos és kedves pasi, sok mindent elmesélt magáról és azt hiszem megkedveltem. - mondtam és miközben én meséltem Amy elmosolyodott.
- mennyire ismerlek én téged, már tegnap a parkban gondoltam, hogy megtetszett neked, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar meg is kedveled. - mondta és én egy kicsit elmosolyodtam ezen.
- Ma lesz az atlétika verseny és ő is ott lesz, már alig várom.
- Tudom, hogy ott lesz, nem csak te beszéltél vele tegnap, hanem én is.
- És ezt még csak most mondod? Mit mondott?- kérdezősködtem kíváncsian.
- Hát...
- Amy!
- Na jólvan, azt mondta, hogy nagyon szép lányok vagyunk, de te tetszettél meg neki, és ezért ne legyek szomorú, tudja, hogy egy igazi pasit vesztettem, de te tetszel neki.
- Úristen ezt el sem hiszem, ez lehetetlen, csak álmodom.. - mondtam, és hihetetlenül boldog voltam.
- Öhm..ez az álom pasid kicsit egoista nem gondolod?
De erre a kérdésére nem tudtam válaszolni, mert beértünk a suliba, és nem szerettem volna, ha valaki is hallja miről beszélgetünk, túl korainak gondoltam. 13:50-kor vége lett a sulinak. Hazamentem, ettem, gyorsan összefogtam a hajam, bepakoltam a versenyre és 14:20-kor elindultam. 14:30-ra odaértem és láttam már Amy ott van Sophia-al és Brook-al.
- Sziasztok csajok.
- Szia Rachel. -mondták egyszerre.
- Itt van, láttam ott ül a haverjaival a kilátón, és az egyik pasi nem is rossz. - mondta Amy miközben nevetett.
- Én még nem láttam. - mondtam egy kicsit szomorúan, de nem lehettem túl sokáig szomorú, mert a távolból a nevemet hallottam. Egyre közeledett a hang, mikor megláttam a távolból..Zack.. gyorsan megböktem Amyt, hogy figyeljen, és mikor meglátta elkezdett nevetni. Odajött hozzánk és megölelt.. az illata isteni, beleszerettem az illatába és elhatároztam többé nem lesz kimosva a pólóm, csak, hogy érezhessem az illatát. Meg akartam kérdezni, hogy-hogy idejött hozzám, de az egyik tanár odajött hozzánk és elküldött engem Zackel néhány labdáért. Bementünk a szertárba és mikor magától bezáródott az ajtó, rájöttem, hogy csak kívülről nyílik az ajtó.
- Hát ez remek. - mondtam kicsit haragosan, de legbelül örültem ennek a helyzetnek.
- Nyugi.. felhívom Davidet, hogy szabadítson ki minket. - mondta és elővette a telefonját. -ahj.. nincs térerő..
- Hogy mi? Ez nem lehet igaz..- mondtam és próbáltam úgy tenni mint ha nem örülnék a helyzetnek. Leültem a földre ő pedig mellém ült, és átkarolt. A szívem majd kiesett a helyéről amit szerintem ő is észrevett. Kicsit elpirultam. Felálltam és megnéztem mik találhatóak a szertárba. Háttal álltam neki és ő a helyzetet kihasználva hátulról átölelt. Még jobban elkezdett dobogni a szívem. Megfordultam a szemembe nézett és kicsit elpirultam. Egyre közelebb hajolt én pedig csak hagytam magam. Először az ajkaim az ajkaihoz ért, aztán megcsókolt, a mennyekbe éreztem magam, és egy ideig nem váltunk volna el, ha nem jön David. Kicsit elszomorodtam, mikor hallottam az ordítását. A versenyt lekéstem, de ezt leszámítva boldog voltam. Hazafele elmeséltem mindent Amynek ő pedig mesélt Davidről aki Zack egyik haverja.
Zack pov...'~
Nem sokat aludtam, mivel folyton csak Rachel járt a fejembe. Ilyen lánnyal még soha se találkoztam még. Mikor reggel "felkelletem" elvégeztem a reggeli teendőim, sportosan öltöztem, mint mindig. Ma lesz az atlétikai verseny ahol Rachel is ott lesz, szóval már nagyon vártam. Mikor beléptem a terembe már a tanár ott volt.. már megint elkéstem..hahaha...elnézést kértem majd leültem a szokásos helyemre. Szétnéztem és Jack még mindig nincs suliba, de legalább itt van David meg Denis. Osztály főnökivel kezdtünk ami elég gyorsan el is telt. Kicsengettek. Szünetbe oda mentem Davidhez.
- Szevasz haver! - és közben lekezeltünk. - Mi lesz a mai nappal?- kérdeztem érdeklődve.
- Hát utolsó két óra elmarad szóval zúzhatunk korán haza.14:00-kor tali a versenyen a lelátónál. - mondta mosolyogva.
Én csak bólintottam, majd valami eltakarta a szemem... vagy is hát inkább valaki. Rögtön tudtam ki az.
- Hello Jenny.- ezzel jeleztem hogy tudom ki ő és végre leveheti a kezét a szememről, de nem tette. Idegesítő csaj, folyton rám van akaszkodva régen jártunk egy hétig de dobtam miután rájöttem mennyire éretlen. Mivel még mindig nem engedett el kénytelen voltam magamról leráncigálni.
-Naaa Zack babyyy. - nyavalygott tovább.
Őszintén csak Katy miatt tűrtem el. Katy a legjobb barátnője és David "csaja" vagyis hát hol együtt vannak hol nem. Becsengettek és hiába töri jött,de még mindig jobban örültem ennek mint, hogy Jenny-t el kelljen viselnem. A többi óra viszonylag hamar eltelt. Így hazamentem kicsit felfrissítettem magam, pihentem, majd elindultam a megbeszélt helyre. A lelátónál már ott volt David és Denis is. Meglepődtem, hogy csak ketten vannak ott azt hittem ott lesz Jenny meg Katy is, valami történt. Oda siettem de nem köszöntem hanem rögtön így kezdtem:
- Mi történt veled meg Katy-vel?- felhúztam a szemöldököm.
- Szakítottunk. Már megint....
- Oh haver, szerintem már nem kellene vele újra össze jönnöd, meddig akarjátok még ezt folytatni?- mondtam, talán kicsit szemre hányóbban a kelleténél.
Nem szólt semmit, de ha nem akar erről beszélni akkor nem. Leültem mellé és szétnéztem. Kerestem valakit és az a bizonyos valaki Rachel volt. Megpillantottam. felálltam és ordibáltam, hogy "Rachel". A barátaim kérdőn néztek rá de csak lelegyintettem, hogy ne is foglalkozzanak vele. Elindultam felé és akkora önbizalom van most bennem, tutira rá hajtok. Megfogom magamnak szerezni és mindent megteszek ennek érdekében, ahogy oda értem átöleltem, kíváncsi voltam mit reagál, de úgy látszott hogy elgondolkodott valamin. Nem volt sok időnk beszélni mivel oda jött a tanár hogy hozzunk ki néhány cuccot a szertárból..nem tudom mit mivel pont nem őt figyeltem, hanem Rachelen ragadt meg a szemem. Elindultunk a szertár felé és amint beértünk az ajtó becsukódott mögöttünk. Ez az ajtó csak kívülről nyílik.
- Hát ez remek. - mondta kicsit haragosan.
Nekem tetszik a helyzet de azért adom az aggódós fiút.
- Nyugi.. felhívom Davidet, hogy szabadítson ki minket. - elővettem a telefonom, de nem volt térerő. - Ahj..nincs térerő..- de belül azt gondoltam, hogy a sors nekem játszik így gondoltam kapni fogok az alkalmon.
- Hogy mi? Ez nem lehet igaz...- mondta kicsit aggódva.
Fogadjunk örül a helyzetnek. Már mint ki ne örülne ha egy ilyen jó pasival, mint én beragadna. Leült, én mellé ültem és átkaroltam, éreztem ahogy gyorsabban veszi a levegőt, úgy látszik hatással vagyok rá..hát ez tetszik, elpirult, hát nem édes? Felállt és körül nézett, háttal állt nekem, így hát újra kapva az alkalmon hátulról átöleltem. Megfordult és nem tudtam ellenállni neki, muszáj volt megcsókolnom és hát ő se ellenkezett. De David megzavart, ez a fafejű! Mind ketten lekéstük a versenyt...haza felé indultam de mikor haza értem olyan fáradt voltam hogy rögtön beestem az ágyba és már aludtam is.
Kedd reggel 6:30 volt, mikor az ébresztő megszólalt..boldogan kiugrottam az ágyból, boldog voltam és egy kicsit izgatott is..ma van az atlétika verseny..gyorsan megreggeliztem, kivasaltam a hajam, majd felvettem egy farmer rövid nadrágot és egy sötétkék toppot. 7:10-kor csöngetett Amy és már mentünk is a suliba.
- képzeld tegnap bejelölt Zack és 3 órán át beszélgettünk, nagyon aranyos és kedves pasi, sok mindent elmesélt magáról és azt hiszem megkedveltem. - mondtam és miközben én meséltem Amy elmosolyodott.
- mennyire ismerlek én téged, már tegnap a parkban gondoltam, hogy megtetszett neked, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar meg is kedveled. - mondta és én egy kicsit elmosolyodtam ezen.
- Ma lesz az atlétika verseny és ő is ott lesz, már alig várom.
- Tudom, hogy ott lesz, nem csak te beszéltél vele tegnap, hanem én is.
- És ezt még csak most mondod? Mit mondott?- kérdezősködtem kíváncsian.
- Hát...
- Amy!
- Na jólvan, azt mondta, hogy nagyon szép lányok vagyunk, de te tetszettél meg neki, és ezért ne legyek szomorú, tudja, hogy egy igazi pasit vesztettem, de te tetszel neki.
- Úristen ezt el sem hiszem, ez lehetetlen, csak álmodom.. - mondtam, és hihetetlenül boldog voltam.
- Öhm..ez az álom pasid kicsit egoista nem gondolod?
De erre a kérdésére nem tudtam válaszolni, mert beértünk a suliba, és nem szerettem volna, ha valaki is hallja miről beszélgetünk, túl korainak gondoltam. 13:50-kor vége lett a sulinak. Hazamentem, ettem, gyorsan összefogtam a hajam, bepakoltam a versenyre és 14:20-kor elindultam. 14:30-ra odaértem és láttam már Amy ott van Sophia-al és Brook-al.
- Sziasztok csajok.
- Szia Rachel. -mondták egyszerre.
- Itt van, láttam ott ül a haverjaival a kilátón, és az egyik pasi nem is rossz. - mondta Amy miközben nevetett.
- Én még nem láttam. - mondtam egy kicsit szomorúan, de nem lehettem túl sokáig szomorú, mert a távolból a nevemet hallottam. Egyre közeledett a hang, mikor megláttam a távolból..Zack.. gyorsan megböktem Amyt, hogy figyeljen, és mikor meglátta elkezdett nevetni. Odajött hozzánk és megölelt.. az illata isteni, beleszerettem az illatába és elhatároztam többé nem lesz kimosva a pólóm, csak, hogy érezhessem az illatát. Meg akartam kérdezni, hogy-hogy idejött hozzám, de az egyik tanár odajött hozzánk és elküldött engem Zackel néhány labdáért. Bementünk a szertárba és mikor magától bezáródott az ajtó, rájöttem, hogy csak kívülről nyílik az ajtó.
- Hát ez remek. - mondtam kicsit haragosan, de legbelül örültem ennek a helyzetnek.
- Nyugi.. felhívom Davidet, hogy szabadítson ki minket. - mondta és elővette a telefonját. -ahj.. nincs térerő..
- Hogy mi? Ez nem lehet igaz..- mondtam és próbáltam úgy tenni mint ha nem örülnék a helyzetnek. Leültem a földre ő pedig mellém ült, és átkarolt. A szívem majd kiesett a helyéről amit szerintem ő is észrevett. Kicsit elpirultam. Felálltam és megnéztem mik találhatóak a szertárba. Háttal álltam neki és ő a helyzetet kihasználva hátulról átölelt. Még jobban elkezdett dobogni a szívem. Megfordultam a szemembe nézett és kicsit elpirultam. Egyre közelebb hajolt én pedig csak hagytam magam. Először az ajkaim az ajkaihoz ért, aztán megcsókolt, a mennyekbe éreztem magam, és egy ideig nem váltunk volna el, ha nem jön David. Kicsit elszomorodtam, mikor hallottam az ordítását. A versenyt lekéstem, de ezt leszámítva boldog voltam. Hazafele elmeséltem mindent Amynek ő pedig mesélt Davidről aki Zack egyik haverja.
Zack pov...'~
Nem sokat aludtam, mivel folyton csak Rachel járt a fejembe. Ilyen lánnyal még soha se találkoztam még. Mikor reggel "felkelletem" elvégeztem a reggeli teendőim, sportosan öltöztem, mint mindig. Ma lesz az atlétikai verseny ahol Rachel is ott lesz, szóval már nagyon vártam. Mikor beléptem a terembe már a tanár ott volt.. már megint elkéstem..hahaha...elnézést kértem majd leültem a szokásos helyemre. Szétnéztem és Jack még mindig nincs suliba, de legalább itt van David meg Denis. Osztály főnökivel kezdtünk ami elég gyorsan el is telt. Kicsengettek. Szünetbe oda mentem Davidhez.
- Szevasz haver! - és közben lekezeltünk. - Mi lesz a mai nappal?- kérdeztem érdeklődve.
- Hát utolsó két óra elmarad szóval zúzhatunk korán haza.14:00-kor tali a versenyen a lelátónál. - mondta mosolyogva.
Én csak bólintottam, majd valami eltakarta a szemem... vagy is hát inkább valaki. Rögtön tudtam ki az.
- Hello Jenny.- ezzel jeleztem hogy tudom ki ő és végre leveheti a kezét a szememről, de nem tette. Idegesítő csaj, folyton rám van akaszkodva régen jártunk egy hétig de dobtam miután rájöttem mennyire éretlen. Mivel még mindig nem engedett el kénytelen voltam magamról leráncigálni.
-Naaa Zack babyyy. - nyavalygott tovább.
Őszintén csak Katy miatt tűrtem el. Katy a legjobb barátnője és David "csaja" vagyis hát hol együtt vannak hol nem. Becsengettek és hiába töri jött,de még mindig jobban örültem ennek mint, hogy Jenny-t el kelljen viselnem. A többi óra viszonylag hamar eltelt. Így hazamentem kicsit felfrissítettem magam, pihentem, majd elindultam a megbeszélt helyre. A lelátónál már ott volt David és Denis is. Meglepődtem, hogy csak ketten vannak ott azt hittem ott lesz Jenny meg Katy is, valami történt. Oda siettem de nem köszöntem hanem rögtön így kezdtem:
- Mi történt veled meg Katy-vel?- felhúztam a szemöldököm.
- Szakítottunk. Már megint....
- Oh haver, szerintem már nem kellene vele újra össze jönnöd, meddig akarjátok még ezt folytatni?- mondtam, talán kicsit szemre hányóbban a kelleténél.
Nem szólt semmit, de ha nem akar erről beszélni akkor nem. Leültem mellé és szétnéztem. Kerestem valakit és az a bizonyos valaki Rachel volt. Megpillantottam. felálltam és ordibáltam, hogy "Rachel". A barátaim kérdőn néztek rá de csak lelegyintettem, hogy ne is foglalkozzanak vele. Elindultam felé és akkora önbizalom van most bennem, tutira rá hajtok. Megfogom magamnak szerezni és mindent megteszek ennek érdekében, ahogy oda értem átöleltem, kíváncsi voltam mit reagál, de úgy látszott hogy elgondolkodott valamin. Nem volt sok időnk beszélni mivel oda jött a tanár hogy hozzunk ki néhány cuccot a szertárból..nem tudom mit mivel pont nem őt figyeltem, hanem Rachelen ragadt meg a szemem. Elindultunk a szertár felé és amint beértünk az ajtó becsukódott mögöttünk. Ez az ajtó csak kívülről nyílik.
- Hát ez remek. - mondta kicsit haragosan.
Nekem tetszik a helyzet de azért adom az aggódós fiút.
- Nyugi.. felhívom Davidet, hogy szabadítson ki minket. - elővettem a telefonom, de nem volt térerő. - Ahj..nincs térerő..- de belül azt gondoltam, hogy a sors nekem játszik így gondoltam kapni fogok az alkalmon.
- Hogy mi? Ez nem lehet igaz...- mondta kicsit aggódva.
Fogadjunk örül a helyzetnek. Már mint ki ne örülne ha egy ilyen jó pasival, mint én beragadna. Leült, én mellé ültem és átkaroltam, éreztem ahogy gyorsabban veszi a levegőt, úgy látszik hatással vagyok rá..hát ez tetszik, elpirult, hát nem édes? Felállt és körül nézett, háttal állt nekem, így hát újra kapva az alkalmon hátulról átöleltem. Megfordult és nem tudtam ellenállni neki, muszáj volt megcsókolnom és hát ő se ellenkezett. De David megzavart, ez a fafejű! Mind ketten lekéstük a versenyt...haza felé indultam de mikor haza értem olyan fáradt voltam hogy rögtön beestem az ágyba és már aludtam is.
